In memoriam Tőke László

Tőke László a Vas Vármegyében lévő Vönöckön született egy sokgyermekes családba 1933. május 3-án. Nagy szegénységben éltek, részt kellett vennie mezőgazdasági munkákban, állattartásban. Egy tehetségkutató kampány kapcsán került be a Soproni Evangélikus Líceumba. Innét aztán egyenes út vezetett a BME Vegyészmérnöki Karára, ahol 1957-ben végzett, majd ezután szép karriert írt le. A Beke iskolában kezdte. Fiatalon lett docens, és az hogy „Tőke docens” egy fogalom volt. Sokáig részt vett az esti képzésben is az elméleti szerves kémia oktatásával. Szántay professzor alkaloidkémiai kutató csoportjában dolgozott és jelentős eredményei születtek többek között a johinbin alkaloidok témában. Aztán posztdoktor volt Samma professzor kutatócsoportjában az USÁ-ban. 1974-ben megszerezte a „Kémiai tudományok doktora” címet. Munkásságát 1975-ben az Állami Díj II. fokozatával ismerték el, amelyet Szántay Csabával és Szabó Lajossal megosztva kapott a nagy hatású alkaloidok szintetikus módszereinek kidolgozásáért. Ez évben lett egyetemi tanár is.

1976-ban átkerült a Szerves Kémiai Technológia Tanszékre. A Gyógyszeripari részleg vezetését kapta feladatul. 1986-tól öt éven át vezette Tőke professzor a Tanszéket. Következetes munkával intenzifikálta a Szerves Kémia és Technológia Tanszék tudományos tevékenységét. Szabadalmi visszatérítésekből évente jutalmazta a komolyabb publikációk szerzőit. Elsősorban a koronaéteres, fázistranszfer és foszforkémiai kutatásokban vett részre. Egyik oktatási feladatát a „Biológiailag aktív anyagok szintézise” tárgy képezte. Sok érdekes szintézis mellett a sajátjairól is mesélt. Kiváló előadó volt, mindent írt a táblára jellegzetes írásképével. A másik tárgyát. a „Gyógyszerkémiát”, ha lehet még jobban élvezték a hallgatók. A záróvizsgák jó légkörben zajlottak. Abban az időben igen jól ment a tanszékeknek, személyzete bőven 100 fő felett volt. 1990-től az MTA Kutatócsoport vezetőjévé nevezték ki. Habár ebben az időben egy nagyon erős 40-es korosztály képezte a Tanszék törzsét, a tanszékvezető kiemelten kezelte a fiatalítást. 1993-ben MTA levelező, majd 98-ban rendes tagságot nyert el, amivel szakmai pályája teljes lett. 2003-tól Professzor Emerituszként segítette a tanszék munkáját. Tudományos életműve a 360 cikkel és 70 szabadalommal, valamint a több ezres idézettséggel teljesnek és példaértékűnek mondható. Amíg Pasaréten lakott, viszonylag gyakran láttuk. Amikor viszont Balatonfenyvesre költözött, ritkultak a találkozások. Az MTA Kémiai Osztályülésekre azonban a pandémia kitöréséig gyakran feljárt. Több mint két éve Pécsett laktak és már csak a 90. születésnapi ankétjára utazott fel Budapestre.

Egyszerű ember volt, jókedélyű beszédes, erős igazságérzettel, aki nem rejtette" véka alá" a véleményét, szerette a vidéki életet, a gasztronómiai élvezeteket.

Emlékét kegyelettel megőrizzük. Nyugodjon békében!

Keglevich György