You are here
A Szerves Kémiai Technológia Tanszék története
Az 1938-ban Goldberger Sámuel és fiai Rt. alapítványával a Műegyetemen létesült a Textilkémia Tanszék, melynek vezetésével Csűrös Zoltánt bízták meg, aki ezt megelőzően másfél évtizeden keresztül Zemplén Géza munkatársa és a „Zemplén-iskola” szénhidrát kémiai kutatásának egyik kiemelkedő képviselője volt a Szerves Kémiai Tanszéken. Csűrös a Textilkémiai Tanszék oktatási profilját kibővítette és névváltoztatását sikeresen javasolta Szerves Kémiai Technológiai Tanszékre az 1946-47 tanév első félévétől. A tanszék több területen élen járt a hazai vegyészmérnökképzés megújításában. Elsőként oktatta egyetemi szinten a textilkémián kívül a műanyagok kémiáját, a szerves vegyipari-gyógyszeripari alapfolyamatokat, a katalitikus folyamatok vegyipari alkalmazását, a vegyipari munkavédelmet és biztonságtechnikát. A későbbi, országosan egyedülálló technológiai oktatást szerves szintetikus-, gyógyszeripari- és textilipari ágazatokkal Csűrös akadémikus fejlesztései alapozták meg.
Csűrös Zoltán (1901-1979)
A Tanszéket Csűrös Zoltán 1938-tól 1971-ig vezette, elindítva a szerves kémiai technológiai oktatást és kutatást, őt követte Rusznák István (1971-1985), Tőke László (1985-1991), Fogassy Elemér (1991-1999) és Keglevich György (1999-2006). A Szerves Kémiai Technológia Tanszéken nagyszámú jelentős tudományos munka és szabadalom készült, nagyrészt külső intézményekkel, elsősorban a gyógyszergyárakkal, textilfeldolgozó üzemekkel kiépített kiváló kapcsolatok alapján. A tanszéken az alábbi főbb témákban születtek jelentős eredmények: Lewis sav katalízis a cukorkémiában, foszgénkémia, cellulózkémia, textilkémia, műszálas textíliák kémiája, heterogén katalízis, katalitikus csőreaktorok alkalmazása, optikai izomerek elválasztása, koronaéterek, kalixarének, szupramolekuláris kémia, enantioszelektív szintézisek, poláris fémorganikus kémia, alkaloid kémia, foszforészterek kémiája, foszfor-heterociklusok kémiája, szilárdfázisú katalizátorok alkalmazása, katalitikus hidrogénezések, környezetbarát kémia és technológia, várhatóan biológiai aktivitással rendelkezõ vegyületek szintézise, gyógyszerkészítmények technológiája, égésgátolt kompozitok, anyagtudományi-, valamint színezés és színtartóssági kutatások.
A tanszék jelenlegi fő oktatási profilja a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar vegyészmérnöki szakán tanuló hallgatók technológiai jellegű alapképzése, a vegyészmérnöki-, biomérnöki- és környezetmérnöki szakos hallgatók biztonságtechnikai képzése és a vegyészmérnöki szak gyógyszeripari szakirányú tanulmányokat folytató hallgatók elméleti és gyakorlati képzése. A tanszék az évtizedekkel ezelőtti hagyományokat felélesztve akkreditált Gyógyszeripari szakmérnök képzési kurzust is meghirdet az utóbbi években.
A tanszék kimagasló eredményeiben az említett tanszékvezetőken kívül az alábbi szerves kémikusoknak volt lényeges szerepe: Ács Mária, Ágai Béla, Anna Péter, Bakó Péter, Bálint József, Békássy Sándor, Bende Zoltán, Bertalan György, Bitter István, Borsa Judit, Csiszár Emília, Csokai Viktor, Csontos István, Deák Gyula, Dusza Zsigmond, Egri Gabriella, Faigl Ferenc, Farkas László, Fenichel László, Grün Alajos, Gyurkovics Ida, Hajós Zoltán, Heiszmann József, Hegedűs László, Hell Zoltán, Horváth Csaba, Jászay Zsuzsa, Kádas István, Kárpáti Attiláné, Kovács István, Kozma Dávid, Lengyel Zoltánné, Lepenye György, Losonczi Béla, Marosi György, Máthé Tibor, Morgós Jenő, Novák Tibor, Nyerges Miklós, Pálovics Emese, Pete Béla, Petneházy Imre, Petró József, Reicher Johanna, Sallay Péter, Schindler József, Soós Rudolf, Szabó G. Tamás, Szakál Gyöngyi, Szeghy Lajos, Tánczos Ildikó, Thurner Angelika, Trézl Lajos, Tungler Antal és Víg András.
A tanszékien írt jelentősebb könyvek - a teljesség igénye nélkül - a következők: Csűrös Zoltán, Rusznák István: “Textilkémia”; Deák Gyula: “Szerves vegyipari alapfolyamatok”; Petró József: “Heterogén katalízis”; Tőke László, Szeghy Lajos: ”Gyógyszerkémia I-II”; Kozma Dávid, Fogassy Elemér és társaik: “Optical resolution”; Faigl Ferenc és társai: “Poláris fémorganikus vegyületek kémiája”.